Pszichodráma

Következő csoportunk: 2013. szeptemberben indul: havi 1 vasárnap 25 alkalom. 15.000,-Ft/alk. Csak a 2. ülés végén kell elköteleződni, addig kipróbálhatod. Aki elköteleződik, annak 1 átruházható csaldállítás bónt adunk. (A dráma csoportban is dolgozunk családállítással, ezért átruházható.
Most szervezem a csoportot, ha érdekel, vagy kérdésed van, bátran hívj!
30/271-6282

A pszichodráma alapos és nagyobb lélegzetű lehetőség önmagunk javítására, az önismeret elmélyítésére. 250 óra 25 alkalomra bontva, ami havi egy hétvégi napot jelent, így 2-2,5 évig tart egy pszichodráma csoport.

A pszichodráma csoport

A kis létszámú (általában 10-20 fős) pszichodráma csoport zártkörű, így tudjuk a biztonság légkörét megteremteni. A foglalkozás hasonló módon zajlik, mint az egyéni terápia esetén, csak itt sokkal több a játék, a mozgás, és kevesebb a duma.

Az üléseket Gaál Roland pszichológus barátommal közösen vezetjük. Minden pszichodráma csoport szervezésekor interjút készítünk a leendő csoporttagokkal, hogy mindhárman megbizonyosodjunk róla, ebbe a fába kell-e belevágnunk a fejszénket. A csoport alakulásakor 2-3 alkalom szokott rendelkezésre állni, hogy a tagok eldöntsék, maradnak-e végleg. Ezt követően a csoport zártkörű, így biztosan tudjuk, kikre számíthatunk. Rendkívül baráti, bizalomteli légkör tud így kialakulni.
Új pszichodráma csoportot 1-2 évente indítunk, addig előzetes jelentkezéseket fogadunk, és az új csoport szervezésekor megkeressük a jelentkezőket.

Pszichodráma helyszín: Budapesten 1103. Gyömrői út 128.
A 3. Metró KöKi végállomásánál.

Ha érdekel, hívj, hogy az előzetes interjú időpontját megbeszéljük. Természetesen akkor is várom a hívásodat, ha bármi kérdésed van a pszichodráma csoporttal kapcsolatban.

Sztelek Emese 06 30 271 6282
emese.sztelek@t-online.hu

Mi a pszichodráma?

Dráma - játék - lélek - élmény

Amikor először léptem be egy pszichodráma csoport ajtaján, tele voltam szorongással és kétségekkel: Mit fogunk mi itt csinálni egy egész napig? Hogy fog ez segíteni? Kik ezek az idegenek? Velük leszek összezárva? Kell ez nekem?
Nagyon hosszúnak tűnt a két, két és fél év.

Aztán két és fél év múlva, a pszichodráma befejezésekor alig akartunk elválni egymástól a sok közös élmény, együtt töltött idő után. Hiszen addig együtt sírtunk és együtt nevettünk, mindannyian tanúi voltunk egymás átalakulásainak. Nagy utat tettem meg és ők elkísértek. Én is jobb, teljesebb és boldogabb ember lettem általuk.

Hogy mi a pszichodráma? Elsősorban játék.

Kisgyermekként játszunk a tárgyakkal, hogy megismerjük azokat. Szánkba vesszük, megtapogatjuk, kipróbáljuk hogyan mozognak, mit lehet velük tenni. Aztán játszunk a hangunkkal, a szavakkal, a mondatokkal. Eljátszunk gesztusokat, rövid szituációkat a babánkkal, később különböző szerepekbe képzeljük magunkat ovis társainkkal. Kislányomnál látom, hogy a számára érzelmileg felkavaró vagy félelmetes helyzeteket újra és újra eljátssza, figyelve a reakcióimat, majd utána ugyanazokkal a szavakkal nyugtatja magát. Kipróbál több szerepet is: anyuka és óvó néni, doktor néni, autóvezető, piaci vásárló és eladó is...
Így, a játék által ismerkedik minden kisgyermek (és minden emlősállat kölyke is) a Világgal, a felnőtt Élettel. Ez a természet rendje. Ezt figyelte meg Jakob.L. Moreno, és erre alapozva alkotta meg a pszichodráma módszertanát a múlt század elején.
Mi is ezt tesszük a pszichodráma során: játszunk.

Ízelítő a pszichodráma bemelegítő gyakorlatokból

Pszichodráma bizalmi játék

Egyikünk becsukja a szemét, a másik pedig vezeti, a segítségével felfedezi fel a termet.
Nos, milyen érzés volt ráhagyatkozni a másikra? Tudtál bízni benne?
Milyen érzés volt vezetni? Meg tudtad őt óvni a veszélyektől?
Ennél a pszichodráma gyakorlatnál sajátmagunk számára is kiderül, tudunk-e bízni a világban, a másik emberben vagy sem. A játék alatt - mint egy laboratóriumban - megfigyelhetjük magunkat: miket éltünk át, milyen félelmeink vannak. Megfigyelhetjük, s ezáltal elkezdhetünk barátkozni velük. És ha már barátkozunk valakivel, akkor nem idegen többé, nem is kell annyira félni tőle. Nőhet bennünk a bátorság és a bizalom.
Így például ez a pszichodráma játék nemcsak felismerteti velünk, hogy hol tartunk a bizalomban, biztonságban (ami önbizalmunk és önértékelésünk, a világhoz való hozzáállásunk és minden megnyilvánulásunk alapja), hanem fejleszteni is tudjuk általa ezeket.

Pszichodráma csoportjáték

Játsszuk azt, hogy egy hajón utazunk és hajótörést szenvedünk. Mit teszel a szigeten? Hogyan viselkedsz a többiekkel? Mit érzel, amikor a többiek figyelembe sem veszik a briliáns javaslataidat? Hogyan reagálsz erre? Megint alárendelődsz a többieknek, vagy megint te akarsz a vezető lenni? Felnőttként is ugyanúgy beleéljük magunkat a játékba, de megtartjuk azt a kettős tudatunkat is, hogy a valós világban vagyunk és itt csak játszunk a csoporttársainkkal. Biztonságos, mivel csak játék, de mégis megjelennek a szokásos viselkedésmintáink, érzéseink, amelyeket máskor igyekszünk elnyomni. Itt nem vérre megy a játék, nem olyan erősek az érzelmek, hogy teljesen elborítsa az agyunkat a lila köd, de azért jelen vannak, így meg tudjuk figyelni őket. A pszichodráma csoport bizalmas légkörében bizalmasabbak merünk lenni önmagunkkal is. Meg merünk látni olyan dolgokat is, amelyeket eddig, egyedül még sosem sikerült.

A pszichodráma biztonsága és "ereje"

A csoport akkor is bízik bennem, ha én már nem bíznék magamban. Akkor is elfogadnak, amikor én nem mernék a tükörbe nézni, amikor magam előtt is szégyellem az érzéseimet. Ők kellenek ahhoz, hogy megtanuljam szeretni és elfogadni magamat olyannak, amilyen vagyok. És a feltétel nélküli szeretet által később a valós életben is olyan jól érzem magamat, hogy a legjobbat tudom kihozni magamból. Jobban működnek képességeim, nem esem bele újra és újra ugyanazokba a csapdákba, felnőttként viselkedek a kényes szituációkban is, és képes vagyok irányítani az érzelmeimet ahelyett, hogy azok irányítanának engem.

Ahhoz, hogy ilyen biztonságos legyen a csoport, a vezetőknek tudatosan kell felépíteniük azt. Nem egyik pillanatról a másikra történik: ez is egy folyamat, amelyet szintén fontos átélni, megtapasztalni. Ezáltal mi magunk is megtanuljuk, hogy hogyan alakítsunk ki biztonságosan emberi kapcsolatokat (baráti-, munka- vagy párkapcsolat, stb.), hogyan vagyunk képesek elfogadni, megszeretni olyan embereket is, akik mások, mint mi, hogyan tudunk fokozatosan nyitni mások felé, és bezárni is, ha ez a biztonságosabb. Mintha megolajoznánk a várkapunk zsanérjait!

A játék élmény! A pszichodráma révén átéljük, élvezzük a játékot, nevetünk, sírunk és rengeteget tanulunk. Nem "iskolai" tanulással, hanem a testünk és lelkünk, a "zsigereink" tapasztalják meg az új érzéseket. Azt, hogy jó szeretve lenni, és azt, hogy helyünk van itt. Tanuljuk önmagunkat és a többieket: a világot. Tanuljuk megfigyelni, megismerni, elfogadni az érzéseinket, újabb mozgásokat, cselekedeteket, reakciókat próbálhatunk ki, és - nem utolsó sorban - megértjük ezek mozgatórugóit. Ezáltal legközelebb - az "igazi világban" - már másképp is cselekedhetünk, mint eddig.

A protagonista játék

A pszichodrámát azért nevezzük "drámának", mert dramatikus módon dolgozzuk fel életünk különböző eseményeit. A múlt alkalommal a pszichodráma játékosságát emeltem ki, ez a dramatikus részre is vonatkozik. A csoportülés legfőbb "műsorszáma" ez a játék.

Gyakran vannak bennünk olyan kérdések, hogy

• Hogyan javíthatnám a párkapcsolatomat? • Miért választok folyton elérhetetlen férfiakat/nőket? • Miért kell nekem mindenkin segítenem? • Miért lépnek folyton át rajtam? • Miért szorongok folyton? • Miért akarok én mindenkinek megfelelni? • Mitől van ez vagy az a testi nyavalyám? • Miért gördítek akadályokat saját magam elé? • Hogy tudnék jobban kijönni a főnökömmel? • Hogyan kerüljem el azokat a hibákat, amiket az én szüleim elkövettek? • Meghalt egy szerettem. Hogyan tehetem túl magam? • Miért lesz sírhatnékom, ha jön a Karácsony? • Miért nem tudok több pénzt keresni? • Hogyan lehetnék sikeresebb/boldogabb? ... és még sorolhatnám. A pszichodráma segítségével megtalálhatjuk a válaszokat.

Sokszor megfigyelhettük, hogy ugyanazokat a hibákat követjük el, viselkedéseket, mintákat ismételjük. Ha már túl sokszor léptünk bele ugyanabba a gödörbe, vagy makacsul visszatér egy-egy problémánk, akkor épp ideje megfigyelnünk, miként történik ez az ismétlődés.

Utálok bejárni a munkahelyemre - mondja Karcsi a csoportból. - A munkámat nagyon szeretem, de a főnökömmel nem jövök ki. Tegyünk valamit, mert már görcsbe áll a gyomrom induláskor reggel!

Ehhez kiválasztunk egy olyan jelenetet, ami tipikus, vagy aminél nagyon erősen jelen van a rossz érzés, hogy megvizsgálhassuk, vajon mi is ez a rossz érzés pontosan. A pszichodráma jelenetet több szereplővel játsszuk, akiket a csoportból választ ki a protagonista (a főszereplő, most Karcsi).

Karcsi bemutatja az irodát, ahol dolgozik. Röviden beszél munkatársairól is, sőt "belebújik néhányuk bőrébe", hogy elmondja, milyen köztük a kapcsolat, így a többiek jól meg tudják jeleníteni őket, és érezzük a szoba hangulatát is. Karcsi bemutatja, ahogy dolgozik a számítógépén, nyugodt, koncentrál és élvezi, hogy alkot. Aztán a főnök szerepébe bújva odamegy a dolgozó "Karcsihoz" és ránéz a monitorra a válla fölött (persze, amikor mások szerepét mutatja be, akkor nem csak az a cél, hogy "betanítsa a szerepet" annak, aki majd eljátssza, hanem az is, hogy ebből a szemszögből önmagára nézve új információkhoz jusson arról, hogyan látják őt mások, vagy megértse pl. a főnöke motivációit, gondolatait, érzéseit, így kiszámíthatóbbá válik.). Karcsinak - ahogy "főnöke" a válla fölött a monitorját bámulja - bár még egy szót sem szólt - már most összehúzódik a gyomra, és mintha egy erő nyomná le a fejét.

Ezeket az érzéseket megjelenítjük a pszichodráma szereplőkkel (folyamatos szerepcserével a szereplő és a protagonista között), akikkel akár párbeszédet is folytathat. (Lehet, hogy megtudjuk: Anya vagy Apa hangján szólnak hozzá, vagy hogy azért szorul össze a gyomra, hogy vegye észre: már megint megalázták és tegyen valamit ellene, stb.) Ha a pszichodráma játék vezetője megkérdezi, honnan ismerős ez az érzés, kiderülhet, hogy már régről, egész gyermekkorát végigkísérte.

Pl. Karcsi 5 éves korába "visszamenve" is hasonló jelenetet láthatunk, ahogy Apja Karcsi válla fölött bírálja és elégedetlen Karcsi munkájával (épp egy játékot próbál összeszerelni). Karcsi persze hasonlóan rosszul érzi magát, mint a munkahelyén. Amikor azonban minderre kívülről ránéz, megérti, hogy Apja nem az ő személyével volt elégedetlen, hanem csak türelmetlen volt és nem tudta kivárni, amíg kisfia rájön a megoldásra. Ennek a kisfiúnak bátorításra és dicséretre volna szüksége - mondja Karcsi. Így aztán oda is tud menni felnőttként az Apához, és megmondja vagy megmutatja neki, hogy hogyan kell egy ilyen 5 éves gyerekkel bánni. Ha jól sikerül, újra átélheti "kisgyerekként", hogy most már jól reagál az Apja, így a múlt történéseinek ezt a verzióját is az emlékei közé sorolhatja. Karcsi megkönnyebbül.

Amikor újra "kipróbáljuk", hogy hogyan reagál a főnökére, ha átnéz a válla fölött, már csak érdeklődésnek érzi és lelkesen magyarázza, mit készít éppen a computerével.

Természetesen a pszichodráma módszernek ez csak egy nagyon kis szelete, ezeken kívül még száz más technika áll rendelkezésünkre, hogy érezzük az érzéseket, átéljük, megértsük önmagunkat, a környezetünket, a többieket, másképp cselekedjük, mint eddig. Ez a játék várhatóan Karcsinak nem csak a főnökével való viszonyát alakíthatja át, hanem minden hasonló kapcsolatot, illetve Karcsi belső apa-képét is, így az összes teljesítménnyel, megfeleléssel kapcsolatos érzését.

Szubjektíven tároljuk a múltat az emlékeinkben: nem csak az eseményt, hanem az ahhoz kötődő érzéseink is előtörtnek, ha valami - akár tudattalanul - emlékeztet minket. Ilyenkor gyakran kisgyerekként reagálunk, holott már felnőttként képesek lennénk másként viselkedni, ha nem ugyanazokat az érzéseket éreznénk. Ezek az érzések gyakran csak a múltbeli élményre vonatkoznak, nem a jelen történésére. A múlt érzései késztetnek minket a jelenben és írják a jövőnket. Ha ezeket az érzéseket "átírjuk", vagy legalábbis mellé tesszük a "javított verziót", akkor már ezekkel a jobb érzésekkel vágunk neki a jövőnknek.

Persze a puding próbája az evés! Nem csak a pszichodráma során próbáljuk ki, hogy milyen hatása van drámajátékunknak, hanem a valóságban is. Ezért is jó, hogy időről-időre rendszeresen találkozunk, mert így módunk van beszámolni a valós életben történt változásokról is egymásnak. Így figyeljük is magunkat, könnyebben észrevesszük a kisebb változásokat, ami bátorít minket és elősegíti a nagyobb átalakulást is. A pszichodráma szerves részei a visszajelző körök a játék után. Fontos, hogy a szereplők elmondják mindazt, amit a játék során éreztek, de nem került kimondásra. Pl. "Amikor az Apádat játszottam, úgy éreztem, hogy NAGYON klassz srácot akarok belőled nevelni, nem olyat, mint én. De tehetetlen voltam, nem tudtam, hogyan kell." Belőlünk, akik láttuk vagy részt vettünk a játékban, sokunkból előtörnek saját régi emlékeink. Jó ezeket is megosztani, így saját magunkon is fejlesztünk közben, és a protagonista is tudja, hogy vele érzünk, nem ufó, nincs egyedül ezzel az érzéssel. Természetesen rengeteg jó ötletünk és tanácsunk támad ilyenkor, hogy mit kellene a protagonistának tennie. Ezeket úgy mondhatjuk el, ha azonosulunk valakivel (leginkább szereplővel), így nem válik tanácsadássá, de a jó ötleteket megragadhatja a protagonista. Színházba is azért járunk, hogy átéljük a katarzist, nos, ez itt is megtörténik, nem csak a protagonistában, hanem a nézőkben és a szereplőkben is. A pszichodráma során gyakran a ránk osztott szerep az, ami szintén komoly felismerést hoz saját magunkkal kapcsolatban.