Dráma – játék – lélek – élmény

Amikor először léptem be egy pszichodráma csoport ajtaján, tele voltam szorongással és kétségekkel: Mit fogunk mi itt csinálni egy egész napig? Hogy fog ez segíteni? Kik ezek az idegenek? Velük leszek összezárva? Kell ez nekem?
Nagyon hosszúnak tűnt a két, két és fél év.

Aztán két és fél év múlva, a pszichodráma befejezésekor alig akartunk elválni egymástól a sok közös élmény, együtt töltött idő után. Hiszen addig együtt sírtunk és együtt nevettünk, mindannyian tanúi voltunk egymás átalakulásainak. Nagy utat tettem meg és ők elkísértek. Én is jobb, teljesebb és boldogabb ember lettem általuk.

Hogy mi a pszichodráma? Elsősorban játék.

Kisgyermekként játszunk a tárgyakkal, hogy megismerjük azokat. Szánkba vesszük, megtapogatjuk, kipróbáljuk hogyan mozognak, mit lehet velük tenni. Aztán játszunk a hangunkkal, a szavakkal, a mondatokkal. Eljátszunk gesztusokat, rövid szituációkat a babánkkal, később különböző szerepekbe képzeljük magunkat ovis társainkkal. Kislányomnál látom, hogy a számára érzelmileg felkavaró vagy félelmetes helyzeteket újra és újra eljátssza, figyelve a reakcióimat, majd utána ugyanazokkal a szavakkal nyugtatja magát. Kipróbál több szerepet is: anyuka és óvó néni, doktor néni, autóvezető, piaci vásárló és eladó is…
Így, a játék által ismerkedik minden kisgyermek (és minden emlősállat kölyke is) a Világgal, a felnőtt Élettel. Ez a természet rendje. Ezt figyelte meg Jakob.L. Moreno, és erre alapozva alkotta meg a pszichodráma módszertanát a múlt század elején.
Mi is ezt tesszük a pszichodráma során: játszunk.

Ízelítő a pszichodráma bemelegítő gyakorlatokból

Pszichodráma bizalmi játék

Egyikünk becsukja a szemét, a másik pedig vezeti, a segítségével felfedezi fel a termet.
Nos, milyen érzés volt ráhagyatkozni a másikra? Tudtál bízni benne?
Milyen érzés volt vezetni? Meg tudtad őt óvni a veszélyektől?
Ennél a pszichodráma gyakorlatnál saját magunk számára is kiderül, tudunk-e bízni a világban, a másik emberben vagy sem. A játék alatt – mint egy laboratóriumban – megfigyelhetjük magunkat: miket éltünk át, milyen félelmeink vannak. Megfigyelhetjük, s ezáltal elkezdhetünk barátkozni velük. És ha már barátkozunk valakivel, akkor nem idegen többé, nem is kell annyira félni tőle. Nőhet bennünk a bátorság és a bizalom.
Így például ez a pszichodráma játék nemcsak felismerteti velünk, hogy hol tartunk a bizalomban, biztonságban (ami önbizalmunk és önértékelésünk, a világhoz való hozzáállásunk és minden megnyilvánulásunk alapja), hanem fejleszteni is tudjuk általa ezeket.

Pszichodráma csoportjáték

Játsszuk azt, hogy egy hajón utazunk és hajótörést szenvedünk. Mit teszel a szigeten? Hogyan viselkedsz a többiekkel? Mit érzel, amikor a többiek figyelembe sem veszik a briliáns javaslataidat? Hogyan reagálsz erre? Megint alárendelődsz a többieknek, vagy megint te akarsz a vezető lenni? Felnőttként is ugyanúgy beleéljük magunkat a játékba, de megtartjuk azt a kettős tudatunkat is, hogy a valós világban vagyunk és itt csak játszunk a csoporttársainkkal. Biztonságos, mivel csak játék, de mégis megjelennek a szokásos viselkedésmintáink, érzéseink, amelyeket máskor igyekszünk elnyomni. Itt nem vérre megy a játék, nem olyan erősek az érzelmek, hogy teljesen elborítsa az agyunkat a lila köd, de azért jelen vannak, így meg tudjuk figyelni őket. A pszichodráma csoport bizalmas légkörében bizalmasabbak merünk lenni önmagunkkal is. Meg merünk látni olyan dolgokat is, amelyeket eddig, egyedül még sosem sikerült.

A pszichodráma biztonsága és “ereje”

A csoport akkor is bízik bennem, ha én már nem bíznék magamban. Akkor is elfogadnak, amikor én nem mernék a tükörbe nézni, amikor magam előtt is szégyellem az érzéseimet. Ők kellenek ahhoz, hogy megtanuljam szeretni és elfogadni magamat olyannak, amilyen vagyok. És a feltétel nélküli szeretet által később a valós életben is olyan jól érzem magamat, hogy a legjobbat tudom kihozni magamból. Jobban működnek képességeim, nem esem bele újra és újra ugyanazokba a csapdákba, felnőttként viselkedek a kényes szituációkban is, és képes vagyok irányítani az érzelmeimet ahelyett, hogy azok irányítanának engem.

Ahhoz, hogy ilyen biztonságos legyen a csoport, a vezetőknek tudatosan kell felépíteniük azt. Nem egyik pillanatról a másikra történik: ez is egy folyamat, amelyet szintén fontos átélni, megtapasztalni. Ezáltal mi magunk is megtanuljuk, hogy hogyan alakítsunk ki biztonságosan emberi kapcsolatokat (baráti-, munka- vagy párkapcsolat, stb.), hogyan vagyunk képesek elfogadni, megszeretni olyan embereket is, akik mások, mint mi, hogyan tudunk fokozatosan nyitni mások felé, és bezárni is, ha ez a biztonságosabb. Mintha megolajoznánk a várkapunk zsanérjait!

A játék élmény! A pszichodráma révén átéljük, élvezzük a játékot, nevetünk, sírunk és rengeteget tanulunk. Nem “iskolai” tanulással, hanem a testünk és lelkünk, a “zsigereink” tapasztalják meg az új érzéseket. Azt, hogy jó szeretve lenni, és azt, hogy helyünk van itt. Tanuljuk önmagunkat és a többieket: a világot. Tanuljuk megfigyelni, megismerni, elfogadni az érzéseinket, újabb mozgásokat, cselekedeteket, reakciókat próbálhatunk ki, és – nem utolsó sorban – megértjük ezek mozgatórugóit. Ezáltal legközelebb – az “igazi világban” – már másképp is cselekedhetünk, mint eddig.

A protagonista játék

Erről itt olvashatsz részletesebben.