Köszönöm a napfényt, a fákat, a velem szembejövők mosolyát! Köszönöm a mai napot: minden jót, ami ma történt velem, amit ma megélhettem. És minden rosszat is. Hiszen tudom, hogy mindez az épülésemet szolgálja.

Ahogy végiggondolom a mai napot, akikkel ma találkoztam: mindenkire és minden eseményre egy-egy fénysugár vetül. Köszönöm Őket! Köszönöm a szeretteimet, hogy itt lehetek közöttük.! Köszönöm a barátaimat, a szüleimet, a testvéremet, a munkatársaimat! Köszönöm ezt az egész világot, amiben élhetek. Ezt a kort, ahol feladataim vannak!

Sok barátom és ismerősöm jött már hozzám segítségért, hogy újra és újra előtörő depressziós hangulatára vagy valamely fizikai betegségére valami gyógyírt mondjak.

A „köszönöm” a leghatásosabb gyógyszer.

Ha mindent meg tudunk köszönni Istennek, egy új világ tárulhat fel előttünk. A köszönetterápiának az a lényege, hogy 21 napon keresztül (és azután mindig) reggel és este végiggondoljuk percről percre, óráról órára a következő vagy az elmúlt napot, és megköszönjünk benne mindent. A jó és a kellemes dolgokat ugyanúgy, mint a rossz, kényelmetlen, fájdalmas szituációkat. Ezáltal fölfedezhetjük újra, hogy mennyi minden jó történt aznap velünk. Hogy ránk sütött a Nap, hányan mosolyogtak ránk, és örültek, ha megérkeztünk valahova. Fölfedezhetjük, hogy mennyi csoda vesz minket körül. Valóban, egy-egy „köszönöm”-mel fénysugarak vetülnek mindazokra az emberekre és dolgokra, amit megköszönünk. És ez a fény még inkább kiemeli és megerősíti a szépségüket.

És most jön a nehezebb rész. Megköszönjük mindazt, ami látszólag rossz volt az elmúlt napban. Mindent, azt is, ha fájdalom és bántás ért minket. Amikor nem úgy viselkedtek velünk szemben, vagy viselkedtünk mi, ahogy kellett volna. Ha ezt valóban meg tudjuk tenni, csoda történik: a fénysugár ezeket a perceket, ezeket az embereket is bevilágítja. Lehet, hogy így, más nézőpontból jobban megérthetjük az eseményeket. Lehet, hogy meglátjuk hirtelen, hogy mit kellett volna tennünk. És ahogy így elképzeljük, hogyan lett volna jobb, az emlékek krónikájában a helyes verzió is megmarad. És az igazi csoda az, hogyha ilyen módon megbocsátunk a többieknek. Ez a megbocsátás automatikus, szinte nem is kell odafigyelni rá. Ahogy kimondjuk a szót: köszönöm, magától megtörténik. Szinte láthatjuk, amint a szeretethullámok elindulnak belőlünk, és ők is úgy fogják érezni, mintha mélyen a szívükben fénysugár derengene föl. Az ő neheztelésük is enyhül, és ha erre a napra gondolnak majd, olyan benyomásuk lesz, mintha az általunk megjavított variációban (is) történtek volna az események. A megbocsátás és a szeretet fénye valóban eléri őket, és egy idő után egyre erősebben ragyog majd az ő szívükben is.

A terápiához nem csak az tartozik hozzá, hogy 21 napon keresztül minden este és reggel végezzük el ezt a „köszönöm-imát”, hanem az is, hogy amint járunk-kelünk a világban, minden pillanatban (legalább kétpercenként) jusson eszünkbe, hogy megköszönjük azt, amit éppen most láttunk vagy érzékelünk körülöttünk. Ha megköszönjük a madarat az égen, a csigát a fűszálon, a szép szabású ruhát a szembejövőn, a felénk tartó lompos farkú kutyát, a játszó gyerekek felhőtlen boldogságát, a tapasztalat mély barázdáit az öregeken, a madarak énekét, rájöhetünk, hogy mennyi-mennyi csoda vesz körül bennünket. Megláthatjuk a világnak azokat a részeit is, amelyeket eddig észre sem vettünk. És amint csodalátó képességünk egyre erősödik, ismerőseink is egyre inkább észreveszik a fényt és a harmóniát körülöttünk.

A Nap sugarai is mindegyikünket elérnek, csak észre kell vennünk.